Teamester OKJ-s képzés olcsón gyorsan hamarosan indul

Minden eltörölve

Még tavaly (2016) decemberben a Kínai Államtanács megvonta a hivatalos támogatását bizonyos szakmai minősítésektől. A határozat jelentős számú dolgozót érintett a teaiparban, beleértve teatermelőket és tea mestereket, akik elvesztették az akkreditációjukat. Csak a ’”teakóstolók” (tea sommelier-ek) tarthatták meg a címüket. A döntés különféle történetekkel kísérve nagy visszhangot kapott a kínai médiában és az online platformokon  (Sohu, Baidu, iQIYI).

 A tea friss hajtásból fogyasztásra kész tea levélként való átváltoztatásához, feldolgozásához, elkészítéséhez rengeteg „szakma” beavatkozására van szükség.  A kulturális mellékhatások és mellékhajtások pedig további foglalkozásokat hoztak (hoznak)  létre. Van, ahol a tea a konyha – értem ezalatt az ételeket, nem az italokat -  része. Mióta az egyszerű polgárok, sőt ’horribile dictu” a nők (!!) is szabadon foglalkozhatnak a teával, elképzelhetetlenül nagyszámú vélt, vagy valós foglalkozás társul a teához.  Nálunk például a teaházban egy alak rendszeresen tartott állásinterjúkat, amire a belépő egy tea elfogyasztása volt, a jelentkezők érthető módon izgultak, de rendszeres vendégünk volt egy könyvelő is, aki teával jósolt, kártyát vetett és szerencsét kívánt. Én személyesen nagyon kedveltem. Kínában a császári kor végén ún. "tea doktorok" energetizáló ételekkel és gyógyító italokkal terelték a vendégeket a teaházak közelébe. Azt már elképzelni is rossz, mi történik, ha az irodalmárok is teáscsészével a kezükben járkálnak fel-alá.  Nálunk szerencsére nagy részük az alkohol barátja.

Kína a legrégebbi teakultúrával rendelkező ország, ami bizonyos értelemben elvesztette ezt a kultúrát.  Elég, ha sorba állunk és teát kapunk valamelyik turista látványosságnál, látjuk a daráló, locs-pocs tea videókat, de a teaházak, a nép teakultúrája is elvesztette kapcsolatát a gyökerekkel. Ebben jelentős szerepe volt a kulturális forradalomnak. Egyre szélesebb körben ismertté váló, mégis jelentős mértékben korrupt tea kultúra tanúi vagyunk. Kapkodó, hamisított, bóvli tea és teakészítés. Természetesen az ezzel ellentétes folyamat is működik, a hagyományok felelevenítése, kutatása, autentikus, különleges előadása, egyáltalán a tea megtanulása. Arról nem is szólva, hogy a teával való fogalaltosságban a tea csak eszköz, a teamester egyben jó emberismeretre, önismeretre, életvezetésre is tanít. Jóval többről van itt szó, mint az ilyen-olyan teák elkészítésének módjáról. A nyolcvanas évek, a kulturális forradalom befejeződésével tűntek fel nevüket vállaló tea mesterek a gyártásban és az elkészítésben egyaránt. Az elkészítés tea mesterei a történelmi hátteret és a tökéletes tea ismeretet közvetítik mindenki felé, szerteágazó ismereteik magukba foglalják a levél, az eszközök, az elkészítési módok ismeretét és új módszereket, eszközöket találnak ki. A Long Jing ma autentikusnak számító elkészítési módja például a kerek üvegpohár, más teák esetében kerámia, vagy más anyagból készült eszközöket használnak, előfordul, hogy a teát megpörkölik az elkészítés során, stb…

A teamester munkahelye valamilyen tea szoba, esetleg teaház, de nem feltétlenül vendéglátóipari értelemben. Ez is vendéglátás persze, de nagyban különbözik a forgalmas utcák vendégeit becsalogató,egy környék lakóit ellátó teabolt-teaházától.

A teamester teaszobájában az alkalomhoz illően öltözve fogadja a vendégeket, füstölőt gyújt, mindent tisztán tart és teát készít elmagyarázva a folyamat értelmét, mibenlétét és eredetét.

Kína a kulturális forradalom után nagyívű politikai program keretében – valójában tömegek megélhetésének biztosítása érdekében – sok más mezőgazdasági termék mellett a tea termesztését, termelését is propagálta és segítette.  A nyolcvanas évek végén a termelés meghaladta a hazai szükségleteket, és magával húzta a kultúrával foglalkozók (teakészítők, temesterek) számának növekedését.

Teamester képzés

Az, hogy egy teamesternek van-e, vagy nincs bármiféle igazolása a mesterségéről kevésbé fontos, mint a személyes képességei és elismertsége.

A tea kultúra iránti újfajta érdeklődés akkor ért a csúcsára, amikor1989-ben Huang Zhengmin és Cai Rongzhang két elismert teamester Kínába látogatott és teaszertartást tartott Pekingben a Nép Nagy Csarnokában. Ez tulajdonképpen egy kampány kezdete volt, aminek eredményeképpen a Munkaügyi és Társadalmi Biztonság Minisztériuma 1999-ben a „teamester” szakmát bevezette a többi 1800 hivatalosan elismert szakma mellé. Hét évvel később a kormány mellékelte ennek szakmai követelményeit is és a mezőgazdasági és humán erőforrás hivatalok hatáskörébe adta az igazolások kiadásának jogát. A követelmények között szerepelt az is, hogy a jelentkezőknek vizsgát kell tenniük, ezt azonban soha sehol nem vették komolyan. Most pedig épp az ellenőrizhető, követhető követelmények hiánya vezetett ahhoz, hogy eltöröljék a teamester intézményét. A tea ismereten túl ugyanis a teával foglalkozók különféle előadások és szertartások részesei, amelyeket meglehetősen nehéz objektív módon értékelni. A teával foglalkozók egyre több akadályba ütköznek, ha el akarják ismertetni tudásukat.

Jelenleg csak a (Kínai) Mezőgazdasági Minisztérium állíthat ki ilyen bizonyítványokat. Ha valaki ellenben valamilyen teával foglalkozó szervezetnél szeretné megszerezni ezt az igazolást, olyan sok előírásnak kell megfelelnie, mintha magasan képzett könyvvizsgáló, jogász, vagy tanító akarna lenni.

Sok szakmabeli fejezte ki egyetértését a teamester tanúsítványok eltörlésével kapcsolatban. Ding Yishou, az Anhui Mezőgazdasági Egyetem professzora szerint az egységes követelményrendszer hiánya oda vezetett, hogy az ún. tea mesterek és intézményeik mindenféle felelősség és szakmai hitelesség nélkül csupán pénztermelésre szakosodtak ők maguk ásva alá a szakma hitelét.

Mások szerint így, vagy úgy, de a teamesterek hivatalos foglalkozásként való elismerése pozitív szerepet töltött be a tea kultúra terjesztésében és az új szakértők képzésében.

Helyi szinten, különféle szervezetek révén egyébként folytatódik az igazolások kiállítása. Kína szerte sok városban léteznek teamester képző intézmények. Ezekben az iskolákban kiállított igazolások léteznek ugyan, de országos szinten nem elismertek. Léteznek nagyon jó teaiskolák, amelyek nagy hírnevű tanáraikat Kínából, Tajvanról, Japánból hívják meg, a tanítványok utánpótlása pedig szinte végtelen. Kína ma a kulturális magáratalálásban a legizgalmasabb és persze ellentmondásos teagyártó ország.

A felöntés milliméterre kimért művészete

Mindenki nyugodjon meg, talán ebben az esetben is többet számít a valóságos tudás, képességek, mint az arról esetlegesen kiállított papír, végül is komplex ismeretről és annak művészeti jellegű előadásáról van itt szó.  

Most, hogy új korszak kezdődik remélhetőleg megjelennek azok a tea tanárok, akik a pusztán igazolást szerző és szerzett előadóktól eltérően visszavisznek minket a gyökerekhez, azokhoz a polihisztorokhoz, akik holisztikus szemlélettel közelítve az képesek az egész keleti kultúrát a teájukba ültetni. Ebben az igyekezetükben talán megszabadítják az ipart a fölösleges teaiskoláktól, amelyek csupán a profittermelés nem is annyira elvont intézményei.

Szép példa a vállalati szféra, a hagyomány és művészet együttélésére a Xiaguan Teagyártó, de rengeteg más példát is mondhatnánk.

Itthon a teamester nem akkreditált szakma, a teaház és teamester a teázó-kávézó-palacsintázó birodalomban egy kategóriába tartozik az ilyen jellegű üzletekkel és általános vendéglátós, valamint felszolgálói ismeretekről kell számot adnia annak, aki teaházat kíván üzemeltetni. A felszolgáló képzési követelményeket már eltörölték, az üzlet saját felelősségi körben kell gondoskodjon arról, hogy a nagyi kertjét nem öntik fel kétszer és a hulladékgyűjtés is a megfelelő módon történik-e.  A vendéglátó üzletvezető titulus rejti ma a teamester képzés követelményeit. (35-811-02).

A Tea Útja teatanfolyamairól itt tájékozódhat.

A cikk Huang Wei írása alapján készült.